Oktatás saját teremben, Hódmezővásárhely, 1996-2002.

A hódmezővásárhelyi munkaügyi központnak és az MTESZ szervezésében lebonyolított számítástechnikai tanfolyamokon sokszor tanítottunk, vagy néhány esetben csak tartottunk egy-egy előadást. Ebben az időben nagyon sokan szerveztek ilyen tanfolyamokat. Ezek túlnyomó többsége - a mi megítélésünk szerint - nem adott tényleges tudást, csak papirost egy tanfolyam elvégzéséről. Úgy gondoltuk, mi ennél sokkal többet tudunk adni, kevesebb pénzért. Így határoztuk el, hogy megpróbálkozunk egy igazán komoly iskola felállításával.

Sok-sok előkészítés után végül 1996-ban sikerült az első tanfolyamot megszerveznünk. Ekkorra bekerültünk hivatalosan az akkoriban felügyeletet ellátó OKSZI (Országos Közoktatási Szakintézet) iskolarendszeren kívüli oktatási intézmény soraiba (egyéni vállalkozóként az országban egyedüliként). Csak megjegyzem, hogy egyéni vállalkozóként nem volt egyszerű keresztülvinni ezt, és az összes engedély megléte ellenére a későbbiekben még voltak ebből problémáink. A kezdők akadályaiba ütköztünk az állami szervezetek hierarchiájában, ugyanis az ide vonatkozó jogaszabályok megengedték ugyan, de a hivatalok nem voltak arra felkészülve, hogy egyéni vállalkozó is jegyezteti magát. Végülis sikerült keresztül verekedni magunkat az útvesztőkön.

Így tehát új profillal bővültünk. Ettől kezdve 2002-ig rendszeresen indítottunk olyan tanfolyamokat, amelyek alapfokú (számítógép kezelői) és középfokú (software üzemeltetői) szakmunkás bizonyítványok megszerzését tették lehetővé. Ezen tanfolyamok 300-500 órásak voltak, jellemzően fél- egy évig tartottak. Több, mint 200 felnőtt kapott nálunk állami bizonyítványt.

Mivel nem volt önálló vizsgáztatási engedélyünk (erre nem is törekedtünk, és igazság szerint nem is lettünk volna rá alkalmasak, mivel túl kicsinek bizonyultunk ezen előírások teljesítéséhez), ezért egy-egy vizsga úgy zajlott, hogy mi jelentettük az OKSZI felé (egyeztettünk velük) a következő vizsga időpontját és egyéb paramétereit, erre Ők értesítették az Oktatási Minisztériumot és a Kamarát. Mindhárom szervezet kijelölt egy-egy vizsgabizottsági tagot (az elnök mindig az OKSZI által kijelölt tag volt). Ők a vizsga napján eljöttek az oktató terembe, egyeztettük az iratokat, illetve elkezdődött a jegyzőkönyv kiállítása a nap történéseiről. Délelőtt 10 órakor volt boríték bontás, amely az írásbeli vizsga kérdéseit tartalmazta, erre két órát kaptak a hallgatók. Délután 1-kor kezdődött a gyakorlati vizsga, amelyen az előre összeállított tételsorból a hallgató által húzott feladatokat kellett megoldani, szintén két óra alatt. Délután 3 órakor kezdődött a szóbeli vizsga ahhoz hasonlóan, ahogyan általában a vizsgák zajlanak. Tételhúzás után 20 perc felkészülést kapott a hallgató, ahol semmilyen segédeszközt nem használhatott, majd a vizsgabizottság előtt számolt be tudásáról. Így néha előfordult, hogy este 8 után ért véget a nap, amelyen minden esetben az elnök ismertette az eredményeket. Ekkor a hallgatók távoztak, mi még elkészítettük az összes iratot. Másnap a tagok által aláírt iratokat, valamint az elnök által már hitelesített bizonyítványokat felvittük Budapestre az OKSZI irodájába, ahol megtörtént a végső elszámolás, illetve a bizonyítványok megkapták az állami képesítést bizonyító bélyegzőt is.

Az oktatás időszaka alatt sokszor szerveztünk a MTESz-szel, vagy a munkaügyi közpotokkal, és egyéb szervezetekkel közösen kisebb-nagyobb tanfolyamokat. Ezek hol a saját oktatótermünkben, hol kihelyezetten, egy külső helyen zajlottak (pl. Békéssámsonon, a művelődési házban).

A saját oktatótermünkben 14 önálló munkahelyet állítottunk fel. Mindegyik több operációs rendszer működtetésére volt beállítva (több féle DOS, többféle Windows), és mindegyik rendszer alatt hálózati funkciókat is el kellett sajátítani. Öt hálózati kiszolgáló működött, amelyek a helyi hálózatok közül a Personal Network-től, a Windows hálózatán keresztül, egészen a Novell NetWare kiszolgálóig terjedt, mindegyik többféle verzióban. A nagykiterjedésű hálózatokkal kapcsolatban kezdetben a BBS hálózat, majd később az Internet használata volt napirenden.

Eleinte csak egy alkalmazottunk volt, később ezt bővíteni kellett. Aztán az oktatást befejeztük 2002-ben. Ekkoriban kellett volna nagyobb fejlesztést végrehajtani az oktatóterem eszközein (csak a megvásárolandó software licencek több millió forintba kerültek volna - az összes bevételünk nem volt ekkora). Ebben az időben az iskolarendszeren kívüli oktatási intézmények még semmilyen támogatást nem kaptak sem állami szervektől, sem software fejlesztőktől, így ez a fejlesztés akkora terhet rótt ránk, amit már nem tudtunk bevállalni.

Mindannyian nagyon sajnáltuk. Szerettük ezt csinálni, ráadásul ekkorra már jó híre volt az iskolának.